Közel 200 éve, áll a régi falu közepén egy apró,puritán,füstös ház.Megbújva, a templomhoz közel,csendes utcában,egy nagy fa alatt .Utolsó lakója Bözsi néni volt,aki a testvérével,Mihály bácsival élte egyszerű életét.

Ez a ház füstöskonyhás,amihez a szabadkémény tartozott.Beszédesek ám ezek a nevek!Ez azt jelenti, hogy megrakva a kemencét, a füstjét a kemence száján okádta ki és a konyha mennyezetébe emelt kéményen engedte ki. 2 évvel ezelőttig a házban nem volt se villany, se víz.Erzsi néniék  halála után, új gazdája lett a háznak, akik elkezdték a felújítást,renoválás,meglátva benne az értéket, a lelkét.Ekkor már az idő múlása megtette a dolgát. Rettenetes állapotban volt a ház,kidőlt faldarabok, beázott tető és még sorolhatnánk a hibáit.Hatalmas munkával és szeretettel nekiálltak a munkának, de ahogy ez lenni szokott , sajnos közbe szólt az Élet,  -azt hiszem-fájó szívvel, de el kellett engedniük.Újabb tulajdonosa lett, eltek az évek és a házikó várta befejezést. A csendben, tétlenül zajló évek alatt, majdhogynem ugyanolyan rossz állapotba került, mint amikor az első nagy felújítás szükségessé vált.Azaz csak romlott és omlott.Egy vályogház fűtetlenül, lakatlanul, gondozás nélkül,folyamatosan ázva a nagy fától,az élősködők tombolásától,a borostyántól,ami teljesen benőtte,szinte megette a szobát belül és a nádtetőt ,hatalmas munkát,pénzt és törődést igényel.Így csak várt,mint az utolsó omladozó,nádfedeles szabadkéményes házikó Ócsán, hogy hátha jön valaki....aki beleszeret ismét és meglátja benne az Életet,még az utolsó percben.

És akkor jöttünk Mi,egy véletlen információ kapcsán,a romantikus álmodozók,akik Ócsán,5 éve,egy régi parasztházat kerestek,nagy fával a nagy udvaron és most megláttuk! Persze,hogy a szépet és a készet láttuk, éreztük a varázsát és belevágtunk! Ugyan nem,mint saját lakóház,mert akkorra már ideköltöztünk,de arra gondoltunk, hogy ezt a csendes,régi hangulatú,szinte falusisas városrészt,az Öregfalut,Ócsát, más is szeretné. Pihenne itt,kicsit lelassulva,kirándulna,hallgatná a méhek döngicsélését a nagy fa alatt,figyelné a madarak százait az udvaron és hát nem utolsó sorban,élvezné a régi hangulatot a,műemlék házban.Közel Budapesthez,az ország közepén.Nem volt üzleti tervünk, sőt,mondhatni költségvetés is alig,mert ez a ház,vagy hogy divatosabban mondjam projekt,igazán tartogatott meglepetéseket és napról-napra kellett döntéseket hozni,mindennek megfelelve.A vágyainknak,a régi, meleg hangulatnak,a modern igényeknek,a műemléki előírásoknak,a kedves hozzáértő tanácsoknak ( ugye NagyLaci ;) )a barátunknak,aki a házat szinte 100%-ban szerette, szerelte, formálta(Ő az Istenlába Bocika ;) )és a véges pénztárcánknak. 

A ház kész,már az udvaron is látszik a kezünk,szívünk nyoma és a Mogyorókert munkája,de a vége...az még odébb van. Főleg, ha ember lányának vannak tervei!Így cél is van, de erről később! ;) Most először is reméljük, hogy szeretni fogtok itt pihenni, átérezve kicsit a slowlife érzést,a régi idők hangulatát,mint mikor a Nagyinál pihentél egykor,a nagy fa alatt egy bögre kakaóval. 

Kép: Magyar Sándor saját gyűjteményéből, Horváth Erzsébet, a Türr István u. 4 sz. alatti szabadkéményes portán