Biztosan nem vagyok egyedül azzal,hogy szeretem a régi tárgyakat, bútorokat és bizony azt is szeretem, ha közel vannak hozzám. Mindamellett,hogy a modern építészetért,design cuccokért,ékszerekért bizony tudok ujjongani.
Nem mindegyik korszakot tudom magaménak érezni,velük élni,de a paraszti tárgyak használhatóságát, egyszerűségét,logikáját végtelenül szeretem.Biztonságot adnak,melegséget és kiszámíhatóságot.Néhány tárgy illatát is például egy régebbi fűszertartóét.No,persze vannak azok a rettenetes szagúak,amiket elűzni is alig lehet hosszas szellőztetéssel, kezeléssel és festéssel is.Ráadásul az én orrom, elég jó! Egy pár éve divat piacra járni, börzézni, meg fb csoportokban vásárolni. Kicsi korom óta odavagyok a régi padlásokért,pincékért, mert ott mindig vannak kincsek! Ott például a por sem zavar annyira.Nagyimnak volt "a középső szobája" ,ami valóban középen volt és minden, de MINDEN is volt benne.Közel 100 év ruhái, táskái, anyagjai, és természetesen kacatjai. Akkor p nem voltunk épp felhőtlenül boldogok az Öcsémmel,mikor a ház eladása előtt szanálni kellett, de kicsi koromban, imádtam ide bemenni,matatni ( Plusz információ, hogy itt volt a tartalék szaloncukor, sütik, ajándékok is itt voltak letárolva ;) ) Sok tárgyat hoztam el a dédszülői házból, de nem eleget. Már akkor éreztem, de nem volt hova tenni, hogy ha majd egyszer kell, meglegyen.
Így, amikor megvettük a házat és még bőven a papírmunka, tervezés és bontás folyamata zajlott,amikor már elkezdtem beszerezni ezt-azt.Férjem szerint nagyon korán, ( És nagyon sok vackot is ;) ) de vallom,hogy amikor kell,akkor épp nincs,tehát szerintem akkor kell elhozni a szemétből,megvenni a valahol, amikor rámkacsint. Szerencsémre, egy ismerős épp hagyatékot kezdett felszámolni, így sok bútor,konyhai eszköz, ruhanemű és textília került hozzám a szomszéd faluból. Magdi boldogan is szokta nyugtázni, hogy az Ő nagyszülei stelázsija, ágytakarója,stb. milyen jó helyre került. Vagy a vizespad, amin kedves szomszédbarátom nagymamája üldögélt idős napjaiban. Akkor még ezeknek nem volt helye, sőt, a mérete is találomra ment, egész pontosan a házhoz kellett igazítani. Sokáig laktak ezek a sufniban,garázsban,szomszédban, a gardrób alján, míg éppen hozzájuk nem ért a feladat.Ezért lehet, hogy a házban, pont ,mint rég ,nincs semmi elvágólagosan. Ne keress derékszöget és párhuzamosokat, csak kedves íveket, hasakat és hézagokat. Mi így szeretjük, ettől is élő, hogy megengedjük a háznak,magunknak a mértani tökéletlenséget.
Szóval a tárgyak nálunk élnek, és történetük van, szinte mindről tudnék mesélni, kié volt, hogy kaptuk ajándékba, mert bizony sokan segítettek, ( NagyLaciék, Corinna, Magdiék,Rebeka,Gabi,Janiék ...)illetve hogy kitől vettem, mit kellett vele csinálni, vagy hogy az új ikea hemnes ágyból, hogyan lett paraszti ágynak kinéző franciaágy. Pont ez utóbbitól fagyott le a BociCsabink arca fél órára,hogy is gondoltam ezt,pedig akkor már túl volt a 200 éves füstöskonyha gyantaeltávolításán és renoválásán. És hol van a sublót? Vagy az árnyéka a falon? ;) Vagy a fürdőszoba egyik gerendájáról, ami a faluban,illetve a mellette forgatott Katedrális című filmben szerepelt. De maradjon akkorra is felfedeznivaló, ha nálunk alszotok!
Így nekünk kincseskamránk van, az Öregfalu szívében, egy varázslatos templom szomszédságában, egy láprét ölelésében, egy 200 éves nagy fa alatt.
